Jdorama

Előzetes információk alapján némi fenntartással kezdtem el nézni ezt a doramat. Ám az első rész rögtön beszippantott, s a lelkesedésem majdnem egészen a sorozat végéig kitartott. Motorosbandák.. Szerelem... Ármány... Milyen jól is hangzanak, ugye?


A történet nagy vonalakban: Kenji 10 évvel ezelőtt elfordult addig életétől, otthagyta a motorosbandáját, s szülei halála után kishugáról gondoskodva mangakának állt, ebből fenntartva a családot. Egykori riválisa, Erika a sorozat kezdetén költözik vissza a városba öccsével. A fiatalok és a visszavonult bandatagok között hamar felszínre kerülnek a szerelmi szállak, s végig izgulhatjuk vajon lesz-e beteljesülés.
A két középiskolás közötti románc szépen ível, s Yasuko szemszögéből élhetjük át a történeteket. Kenji és Erika közötti régről beidegződött ellenségeskedés viszont csak probléma hegyeket szül, hiába szurkol nekik minden mellékszereplő a nézővel együtt.

A szereplők közül a Kenjit játszó Matsuoka Masahirot mindenképp kiemelném, hisz az igazán eltúlzott karaktert tényleg viccesen formálja meg, felbőszült kirohanásai, groteszk arckifejezése biztos van, akit elrémít, engem szórakoztatott. A történet középpontjában lévő Yasukot alakító Tabe Mikako szintén dícséretet érdemel, bár sosem sikerült igazán megkedvelnem a karakterét. A lányok kedvence Okura Tadayoshi nem erőltette meg magát, igaz nem is nagyon kapott rá lehetőséget, a szokásos mélázó, visszafogott srác szerepében hozta az elvárható minimumot. Hirosue Ryoko-nak sem állt túl jól a bandavezér szerep, bár kétségtelen, hogy a hangja hitelesen csengett kevésbé nőies üzemmódban is. Ettől függetlenül még mindig kellemes ránézni és a reménykedő szerelmes nőként teljesen kedvelhető volt.

Vicces volt látni, hogy minden epizódot egy akció jelenet foglal keretbe, hisz minden rész végén valakit elrabolnak/megvernek, s ilyenkor kötelező jelleggel a hős Kenji érkezik vasparipáján rendet tenni a martalócok között. Sok izgalom és látványosság sajnos nem szorult ezekbe a jelenetekbe, leszámítva az utolsó részt, ahol a színészek és a kaszkadőrök is mintha ráéreztek volna a kamera előtt történő verekedés ízére és itt-ott egész élvezhető harcot sikerült összehozniuk.

Ahogy az lenni szokott, hiába a könnyed hangvétel, pár rész után előkerülnek a komolyabb problémák. Gyász, szeretet, családfenntartás, barátság mind-mind említésre kerül, s ha túl sokat nem is tanulhatunk a karakterek monológjaiból, becsülendő, hogy nem csak könnyed limonádét szürcsölgetünk a fotelben ülve, hanem az a citrom, ami benne van az valóban savanyú, s a cukor valóban édes.

Ajánlás: Mindenképp ajánlott azoknak, akik a két idol rajongói, s talán azoknak is megér egy próbát akik a könnyed, romantikus vígjátékokat szeretik.

Köszönet illeti a sorozat magyarra fordítóját, ám sajnos a hemzseg a magyartalanságtól, s sok helyen érezni az angol eredeti mondatot isM